2011.05.28 nyolcadik vizslacsalád találkozó
Ismét kirándultunk, jó volt, rég volt, de most pótolom a képek feltöltését.
Helyszín: Hajógyári sziget
Résztvevők: Rozi és gazdái, Dió és gazdái, Tigi és gazdái, Vanda és gazdái
Program: séta a kutyákkal a szigeten, majd úszás (Rozi úszótechnikáját képeken nehéz lesz visszaadni, de azért lesznek árulkodó pillanatok ) majd a kutyaúszás után sütögetés Juditéknál tárcsán.
Jöjjenek a képek:
Balról: Vanda, Rozi és Dió
Dió és Rozi (középen) már kezdi is a játékot mint régi jó pajtások úgy köszöntik egymást. Tigi szemében csak annyja képe lebeg szemét nem veszi le róla egy percre sem és ez később sem változik az érdeklődés a kirándulás végéig fennmarad
Érdemes egy pillantást vetni az eltorzult vizslafejekre, nem tudom ki kicsoda, de mindketten jó arcok :) háttérben a pacsafelhőben Rozi úszik (azt hiszem)
Vanda a labdáért nyúl éppen a szájával
Rozi hátsója égnek áll, kendőjével együtt és vidáman veti bele magát a vízbe úszáshoz előkészülve. Rozi azt hiszi magáról, hogy szépen tud uszíni, de mit láttuk az igazságot, hogy nem szépen hanem viccesen tud úszni mintegy botként függőlegesen belemerülve a vízbe két melső manccsal őrült kapálózások közepette a fejét a víz felett tartásért küzdve.
Leghátul Rozi mint mondtam életéért küzd, két mancsa teljesen kint van a vízből valszeg hátsó lábakkal tapos ezerrel :)
Rozi pacsálását érdemes nézni jobbra hátul. Elől Tigi és Dió ugrándozik. Leghátul Vanda úszik a botért.
Tigi folyamatosan anyját üldözte, egy percre sem maradt le a nyomából
Ismét Vanda elől Tigi utána, Dió jobbra galoppozik
Dió és Tigi hátulnézetből
Időzített csoportkép a résztvevőkről
Fogalmam sincs mi történik itt, nem szeretném kommentálni :) :) :) :) Úgy látom Vanda sem tudja hová tenni a dolgot
Juci képei közül néhány:
Ismét Rozi úszási technikáját nézhetjük meg egy másik szögből
- Adod ide a labdát
- Nem adom
- Akkor elveszem
- Próbáld meg, de utolsó erőmig küzdeni fogok
Mekkora lett ez a kép
Itt már sülnek a csirke combok, csirke mellek, cukkínik, répák, kis krumplik, kolbászkák a tárcsán, illatuk csiklandozzta a kutya és ember orrokat egyaránt. Az ízek pedig, hát arra nem lehet szavakat találni, mennyire finom volt minden. A meghívást ezúton is köszönjük Juditnak és Lalinak (Dió családjának), Isteni finom ételeket készítettek azon a szerkezeten (amiből azóta már mi is beszereztünk egyet ;-)), nagyon jól éreztük magunkat.
Vége