2010.10.10 Második Vizslacsalád találkozó
Helyszín: Hajógyári sziget
Sziasztok,
ma volt a 2. vizslacsalád találkozó a Hajógyári szigeten és bátran kijelenthetem minden résztvevő nevében, hogy nagyszerűen sikerült. Gyönyörű szép kiránduló idő volt, verőfény és napsütés. 11 órakor találkoztunk Malbival, Rozival, Dióval és gazdáikkal, vártunk még egy kicsit hátha érkezik még kölyök és gazdi. Majd útnak indultunk és kb 2,5 órán át sétáltunk a szigeten.
A kirándulás nagyon jól sikerült, akik jelen voltak nagyon jól érezték magukat (kutyák és gazdik egyaránt). A kicsik ismét azonnal játékba kezdtek amint meglátták egymást. A szüleikkel is játékosabb, kiegyensúlyozottabb volt az együttlét, mint első alkalommal. Mivel nagyon szép idő volt így még egy kis pancsolásra is kaphatóak voltak a kutyuk, Rozinak ez volt az első vizes élménye és úgy tűnt nagyon élvezte
KÖSZÖNJÜK mindenkinek aki eljött és várunk mindenki mást is a következő kiránduláson ami novemberben lesz, részletek rövidesen.
Most pedig jöjjenek a képek, amik magukért beszélnek:
"Júhéj megérkeztünk, szia apa" - mondja Rozi és odarohan Malbihoz egy puszira. Malbi szokásos visszafogottsággal fogadja az ifjonc ujjongását de azért örül neki, hogy együtt lehet a társasággal.
... játék, dögöny, földön, vízben, lábak között, egyszóval mindenhol...
Ez a kis pocsolya nagyon tetszett a kicsiknek először beleugrottak aztán ránk majd ismét a sáros vízbe. Jobbra Dió, balra Rozi.
Fönt a sort Vanda nyitja, aztán lobogó vizslafüllel Rozi rohan, és végül lent Dió settenkedik a csapat után.
Dió álldogál egy kép erejéig.
Rozi tűri kelletlenül, hogy póráz kerüljön rá, amíg egy kutyás csapat elhaladt mellettünk. A csapat nagyon jól viselte a többi kutya jelenlétét, pedig voltak ám nagyon sokan kint, de mindenki ügyesen viselkedett.
Apa és fia.
Anya és lánya.
Dió nyelves puszit adott Rozinak, Vanda oda se mer nézni, mit művelnek ezek a gyerekek
Kb ezen a részen egy kis baleset történt velem. Vanda élő tekegolyóként teljes sebességével nekirohant a lábamnak (nem vette észre, hogy ott állok annyira izgatott és boldog volt a családja körében) A lábaimat kiütötte, azok hátralendültek én meg rongybabaként zúgtam le a földre a kezeimmel tompítva az ütést majd a térdeimmel is. Zúzódásokat szereztem minkét térdemen (bekékült, bedagadt) minkét csuklóm megrándult, valamint meghúzódott a nyakam a vállam és a hátam. Életemben nem estem ekkorát. Hősiesen végig mentem a túrán, de otthon több órán keresztül jegeltük a térdemet a sípcsontomat (oda csapódott be Vanda) és ma mint akit agyonvertek úgy közlekedtem a munkahelyemen, a fejem csak akkor tudom elfordítani ha az egész testemet fordítom, lépcsőt csak az egyik lábammal nagyon lassan lépegetve sikerül megmászni és minden mozdulatnál feljajdulok, mert mindenhol fáj. Hát ezt tette velem ez a lüketóni Vandál kutyánk. Még jó hogy füvön landoltam betonon tuti törés lett volna belőle.
Balra Rozi, jobbra Dió valamit nagyon néznek de ki tudja már mi lehetett az.
És itt vannak a vizes, úszós, botvisszahozós képek. Nagy volt az öröm a vizes játéknál. Azonnal berohantak mindannyian. Vanda és Malbi versenyt úsztak a bedobott botért, mint két vizikutya. Közben a kicsik próbálgatták az úszást a part sekélyebb részein (ahol még leért a lábuk a földre) Mindketten nagyon bátran viselkedtek és bár picit dideregtek azért folyamatosan berohantak a vízbe amikor a szülők is befutottak és hatalmas pacsafelhők között csapkodva úszást szimuláltak, lehet, hogy igazából is úsztak ki tudja.
A távolban Vanda és Malbi úszik a botért, a parton balra Dió jobbra Rozi nézi a szülők ügyességét.
Itt a pacsálós kölyök úszás van megörökítve.
Elől Rozi, utána Dió rohan ki a vízből, de csak azért, hogy aztán vissza rohanhassanak.
Rozika beugrik a nagy Dunába a többiek után.
A kölykök beúsztak a szülők elé, távol Vanda és Malbi a part felé tart, közel Dió és Rozi a szüleik elé úsznak (bár lehet, hogy leér a lábuk, kis csalás belefér)
Ritka pillanat, közeli kép az egész családról.
Szárítkozunk a napsütötte réten.
A játék természetesen egy percre sem szünetelt.
Malbi elől, Vanda balra fönt, Rozi középen és jobbra Dió.
Malbi és Rozi puszilkodnak. Cukik voltak együtt.
Rozi.
Dió.
És egy Alien, aki hozzánk szegődött egy rövid időre, a vizslacsapatunk egy perc alatt befogadta és játékba kezdett a Csínóval.
Rémisztő méretkülönbség, de Dió egy percig sem félt, bátran odasétált a hatalmas Dándoghoz csak egy kicsit húzta be a fülét farkát.
Rozi leugatja a tesót: "Dió, mi a fenének kell lesből idedugnod a fejed, a frász jött rám bátyó, hagyjál már egy kicsit békén."
"kaphatok valami fincsit, na légyszi, olyan szépen ülök ahogy szeretitek, légyszi, légyszi"
Vanda és Dió.
Elfáradt a csapat.
Cuki ráncos homlok, még mindig nagyobb a gúnyája 3 számmal.
Dió ad egy puszit a Maminak.
Vanda és Dió játékból harapdálja egymást.
Malbi elköszön Vandától, és valamit súg a fülébe, ki tudja mit mondhatott neki
Rozi gazdájának, Jucinak a képei jönnek:
Ázott Rozi nézi a többieket, majd a következő pillanatban már rohan is be a vízbe. Didergés ide vagy oda jó móka ez az úszás.
Nem volt egyszerű leültetni mind a 4-et, 2 órás intenzív séta után sikerült.
Vanda a fenekét fordította a fényképezőgép felé, Ő nem volt partner ebben a "minden kutya és gazdi egy fotón" akcióban.
Dió gazdájának, Juditnak a képei következnek:
A kedvenc képem ebből a sorozatból, Rozi egy jól irányzott jobb egyenessel pofán rúgja a bátyót. Zseniális kép.
Sorozatugrás...
Dió megbosszulja a fenti jobb egyenest és szétharapja a hugi torkát. Helyre állt az egyensúly, 1-1.
Hát ennyit a Hajógyári szigeten történtekről, nagyon nagy élmény volt ott lenni és látni együtt a csapatot. Még úgy is ez a véleményem, hogy egy komoly balesetet szenvedtem amit fent részleteztem, nem számít megérte, mert felejthetetlen pillanatokat szereztek a kis és nagy vizslalurkók együtt.
Várunk mindenkit a következő kirándulásra.
Sziasztok