2011. szeptember 10.

Kedves Olvasó,

ez egy picit más téma mint az eddigi oldalakon a vizslacsaládunkhoz tartozó képek és bejegyzések, de ígérem ez is nagyon vizslás, színes és képes lesz.

Hosszas töprengés után arra a döntésre jutottunk, hogy szeretnénk segíteni a bajba jutott kutyákon, azon belül is a magyar vizslákon. Írtunk egy levelet a Futrikásoknak (akik magyar vizsla fajtamentéssel foglalkoznak), hogy ideiglenes befogadónak jelentkezünk, illetve egyéb módon is segítünk: anyagiak, szállítás, ami tőlünk telik. Örültek nekünk és kérték nézzük folyamatosan az oldalaikra felkerülő segítség kéréseket. Ez az előzménye annak, hogy holnap két kis lurkó költözik hozzánk ideigelenesen. Addig fognak nálunk lakni, amíg szerető gazdit nem találunk számukra.

Bese és Csaba kb 11 hetes, kan magyarvizsla kölykök. Mindketten egészségesek, vidámak, játékosak. Rákóczifalván találták őket a város központban és egy hétig egy kedves helyi lakos szállásolta el őket a saját kutyái és cicái mellett. Onnan kerülnek hozzánk, holnap este. Gazdijelöltek jelentkezését várjuk, együtt vagy akár külön-külön is befogadhatóak a minivizsuk. Jelentkezni a kövtkező e-mail címen lehet: sztrucskaz@gmail.com

Képek a kicsikről:

Az a riadt tekintet  ez a kép a befogásuk után készült röviddel.

Itt már vidáman futkosnak a kertben, lobog a fülük és örülnek, hogy jó helyen vannak.

Vizslabeállás  

"Engem vigyél haza, jó kutya leszek és soha semmit rosszat nem csinálok" Ezzel a tekintettel már majdnem el is hiszi az ember, hogy így lesz, de azért vizslákról van szó ne feledjük.

Jobb híján egy silabizáló fücsomó lett a játék tárgya. Rohan vele boldogan a kis lurkó. Sajnos még nem tudom megkülönböztetni, hogy melyikük Bese és melyik Csaba, de holnap kapnak valami ismertető jelet.

Kajlaságok, már el is felejtettem milyenek ebben a korban, a lábuk a tartásuk minden olyan kis helyre kiskutyás, dögönyözné, nyúzná őket az ember legszívesebben, annyira cukik és ahogy a fülük lobog...

Itt látszik a méretkülönbség, kis porbafingók még a felnőtt vizslához képest és világosabb a színük is, és a gúnyájuk, ahogy ráncolódik, több számmal nagyobb mint ők

Szimat

ott valami nagyon érdekes lehet, felkeltette mindkettő figylemét, nem fogjuk megtudni mi volt az.

2011. szeptember 11.

Elmentünk a két kis manóért Rákóczifalvára, kolléganőmnek, Ritának ezúton is nagy-nagy köszönet, hogy hazafuvarozta a kiskutyákat. Az úton kisangyalok voltak, hangjuk sem volt és szinte végig aludtak vagy nézelődtek. Már kezdtem azt hinni ezek mintakutyák és hiányzik belőlük a vizslatemperamentum. Na kb. 2 órára volt szükségük ahhoz, a kertben az egyik virágos bokrot felváltva fotelnak és birkózó helynek kezdjék el használni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Hazaértünk és leraktuk őket a kertben Vanda mellé, bemutattam Vandának a kicsiket egyenként. Vanda kicsit riadt, kicsit mérges, kicsit féltékeny volt rájuk. Eleinte csak szagolgatta őket, aztán rohanásba kezdett és ha az útjába kerültek megmorogta őket és picit meg is kapta. Ilyenkor rászóltunk és megsimogattuk, hogy kicsit lenyugodjon és érezze szeretjük ám és ezután is szeretni fogjuk. Aztán lenyugodott úgy másfél két óra múlva. Este már valami játék félét próbált az ormótlan lábaival csináni a kicsikkel. Persze a kicsik úgy néztek rá eleinte, mintha a hétfejű sárkányt látnák aki tüzet okád. Az arcukra volt írva a rémület főleg mikor Vanda morgott rájuk. De aztán Bese (ő a bátrabb) már a Vanda farkával játszani is merészkedett, Vanda pedig labdát vitt nekik jelezvén, hogy ok nem tudom mit kerestek itt, de ha már itt vagytok akkor vizslához illően fogjatok egy labdát a szátokba. Hát így alakultak a kezdeti percek, órák. Ó egy nagyon fontos dolog, az biztos, hogy nem 4 hónaposak, sőt szerintem pont akkorák mint Vahúr és Lotti volt amikor elvitték tőlünk, tehát 11 hetesek. Nagyon kis babák még, ezt a leendő gadzi jelölteknek írom és lelkileg teljesen rendben vannak vidámak és kíváncsiak és azonnal a szívükbe zártak minket.

Íme néhány kép:

Elvittem Vanda hámját, gondoltam ha útközben meg kell állni akkor legyen rajtuk póráz. Hát a hám a legkisebb méreten is akkora volt, hogy eltörpült benne a kis manó.

Gyönyörű pofika

Nézik egymást Vandával és tisztes távolságban maradnak, éjjel meg már a házába is beengedte őket. A kosár amit kiraktunk üresen maradt.

2011. szeptember 12

Hazajöttünk és minden rendben volt itthon. Nagyon örültek nekünk alig lehet tőlük lépni, rámásznak a lábunkra, felkapaszkodnak a nadrágra, bújnak, annyira édesek. 

Az hiszem Ő Csaba

Nekiestek a kutyaháznak és kis darabokat téptek ki a tetőből :) a kép erejéig hagytam.

Olyan szépen ül

Bunyó van, kiskutya harc :)

Vanda házában, vagy inkább a sajátjukban? Birokba vették és a plédet kicipelték belőle.

Egyelőre egy tálban kaptak kaját, de holnaptól kettőben kell adnunk nekik mert nagyon mohón esznek, féltik egymástól az ételt.

Két kis gombóc, kosár helyett a küszöbön a lábtörlőn alszanak, de mi átraktuk őket a kosárba és utána már ott maradtak. Nagyon aranyosan alszanak.

Ez a legjobb képem. Vanda vigyáz rájuk, oda feküdt melléjük és időnként megnézte őket mint aki tényleg figyeli, hogy alszanak a kicsik. Vanda is egy tündér ma sokszor mondtuk neki milyen jó kutya.

2011. szeptember 13.

Ma csatatér fogadott minket este.

Sikerült az 50 literes virágföldről kis cafatokban leszaggatniuk a zsákot a föld pedig a garázs közepén szét szórva hevert. Továbbá egy szalmával tele zsák is így járt de a szalmat szanaszét hordták a kertben. 1,5 óra takarítás következett, egy két képünk van a földes művükről. Rosszcsontok.

Íme az 50 liter virágföld zsák nélkül a földön szétterítve. Szép munkát végeztek meg kell hagyni, egyenletesen elterítették.

Ezért tartott sokáig a takarítás. Folyton cibálták a söprűt meg a lapátot.

2011. szeptember 17.

Végre hétvége van és itthon vagyunk napközben is nem csak este.

Jöjjön néhány pajkos, játékos kép róluk.

Megismételtük a bolhátlanítást. Bese a kádból kandikál a szép fejecskéjével.

2011. szeptember 18.

Van 3 gazdijelöltünk, remélem hamarosan végleges helyükre költöznek a kis kutyik. Nagyon örülök az érdeklődéseknek, nem mintha nem nőttek volna már most is nagyon a szívünkhöz, de tudom, hogy jobb nekik mielőbb az igazi gazdinál lenni, bár ők nem tudják, hogy nem mi vagyunk azok csak mi tudjuk. Ők nagyon boldogok itt nálunk és szeretnek minket ebben biztos vagyok.

Folyt. köv.

---

Oldal: Bese és Csaba gazdit keres
Vizslakölykök - © 2008 - 2024 - vizslakolykok.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat